Tag: Magyar Nyelv

Összefoglaló összefoglaló

Amikor 17 éves voltam, találkoztam egy 16 éves lánnyal, és leveleztünk. Havonta egyszer-kétszer randevúztam vele, és beszélgettünk a Városról, amelyben az igazi lénye élt. Beléptem az álomvilágának városába…

A Városban, amelyet magas és nagyon erős fal zárt körül, az én feladatom csak az volt, hogy álomolvasást végezzek. Elmentem a könyvtárba, ahol a lány szelleme dolgozott, és mindennap három régi álmot olvastam el. Eljött a tél, az én árnyékom követelte, hogy egy héten belül menjek ki a Városból…

Miután visszatértem a városból, amikor negyvenes éveim közepén jártam, felmondtam a munkahelyemen, hogy a munkán gondolkodjak. És megkaptam a Z Városi Könyvtár főkönyvtárosának állását, egy vidéki városban, Tohoku hegyvidékén. De a munka szokatlan, irreális és magányos, mint az álomolvasó munkája. Akkor tudtam meg, hogy a korábbi főkönyvtáros, Koyasu a Városban élt, és szellem volt. És megismertem egy titokzatos 16 éves fiút, aki mindennap a könyvtárba járt, M, aki csak ott olvasott el annyi könyvet, és teljesen megjegyezte őket. Egy idő után a fiú rajzolt egy térképet a Városról, és elhozta nekem, és azt mondta, hogy szeretne…

Book Review

Haruki Murakami 14. regénye 2023. április 10-én jelent meg Japánban. A cím megegyezik “A város és bizonytalan falai” című regényével, amely 1980-ban jelent meg a Bungakukai című japán magazinban. De visszautasította, és a visszautasított regény motívumának és történetének egy részét (részeit) átvette a “The End of the World” című regényben, a “Hard-Boiled Wonderland and the End of the World”-ben. A egy új regényt hat év után először, amelyből megjelent, a “Killing Commendatore” (2016).

Három fejezetes hosszú regény 661 oldalas regény, 70 rövid szakaszból áll.

Az azonos című, 150 kéziratból álló, 1980-ban megjelent középregénye. Akkor Murakami visszautasította, a regény befejezetlen és nem érett. Így megírta egyik remekművét, a Kemény csodaország és a világvége címűt, amely az elutasított regény alapján készült. De nemrégiben úgy döntött, hogy megsegíti és újraírja azt, és ezt a regényt 2020 elején kezdte el írni, éppen azelőtt, hogy a Covid-19 világjárvány elkezdett volna terjedni az egész világon.

A Covid-19 járvány miatt bezárkózott a házába, és körülbelül 3 évig csak írt. Murakami az utószóban azt írta, hogy a Covid-19 járvány helyzete befolyásolta-e a történetet vagy sem, Murakami nem tudja, nem tudhatja. De lenne valamiféle jelentése vagy valami.

Ezen a regényen 4 polot van. A a kamaszkor a lány ebben a való világban, és beszéltek a Városról, amelyben azt mondta, hogy élt. (1. fejezet) B a Városban töltött idő. Az elbeszélő feladata csak álomolvasás a Város könyvtárában. Szinte mindennap három régi álmot olvasott. (1. fejezet) C a Városból való visszatérés utáni középkor évei. Az elbeszélő a Z Városi Könyvtár főkönyvtárosaként dolgozott. És találkozott és látta a főkönyvtárost, Tatsuya Koyasut, a könyvtáros Soedát és a titokzatos 16 éves fiút, M-t. (2. fejezet) D a 3. fejezet tartalma…

A történet a Városról és az álomolvasásról az 1. fejezetben szinte ugyanaz, mint a “Világvége”. És Murakami írta az 1. fejezet az 1980-ban megjelent azonos című középső regény átírása.

Sok Murakami egyedi eleme és motívuma van, mint például a töredék-stílus, a kettős világ-történet, az altervilág, a test és a lélek szétválása, a könyvek, az olvasás, a könyvtár, az álom, a magány, a furcsa és kínos, de édes szerelem egy lánnyal, a főzés, a hosszú séta, a kávé (és a tea), a divat, a szellem (vagy a szellemszerűség), a személyek vagy tárgyak elvesztése és a különös élmények.

Ez a regény Murakami furcsa romantikus történeteinek (például a Norvég erdő és a Szputnyik kedves) és különleges városi kalandregényeinek (Vadjuhok üldözése, A szélmadár krónikája, 1Q84 és a Gyilkos komondor) ötvözete. Ennek alapja az 1980-ban megjelent, majd visszautasított, azonos című középregénye, a Keménykötésű Csodaország és a világ vége. (Szintén ez a regény a Hard-boiled Wonderland and the End of the World alter változata, Murakami írta). És sok elemében és epizódjában hasonlít a Halljuk a szél énekét, a Norvég erdő, a Szputnyik Édesem, a Gyilkos kommandó és a Kafka a tengerparton. Szerintem ez biztos nagy gyümölcse és egyik következménye az írói pályafutásának.

Szintén egy másik jellemzője ennek a regénynek a téma kezeli olvasás, könyvtár, könyvek, írás, történet és ezek jelentései. Ez a regény az olvasás, a kezelés, a megbirkózás és a történet vagy történetek megalkotásának története. Az elbeszélő első munkahelye könyvügynök volt, a második pedig egy kis könyvtár főkönyvtárosa, a Városban az volt a feladata, hogy régi álmokat olvasson. A Várost a lány által alkotott történet hozza létre, és az embereknek nincs árnyéka. A Z Városi Könyvtár pedig Koyasu úr álmodozó helye, aki szerette a könyveket, és regényíró akart lenni. És ott volt az ideális olvasóhely az elbeszélő és M. És a történet a könyvtárakról, a könyvekről és a történetekről fejlődik. A történet az emberek saját elképzelése és világa vagy mikrokozmosza, a történet pedig a világ, az univerzum vagy a nemzet. A regény nagy kérdése és fő témája a köztük lévő kapcsolat és jelentés.

Könyvet vagy történetet olvasni a mentális kezelés és a józanság megőrzésének módja, a világban való élet és az elveszett emberekkel való kommunikáció módszere. Ez a motívum ugyanaz, mint a Kafka a parton. E regény szinte szereplői imádták a könyveket és az olvasást, ezért csakis olvasással akarták tölteni az időt. Az olvasás a világból való menekülés módja, egyben a valós világ problémáinak megoldására szolgáló módszer is, azonban az olvasásba vagy egy történetbe való belemerülés boldog, de veszélyes cselekedet.

Azt hiszem, Murakami üzenete ennek a regénynek az, hogy “hogyan viszonyulunk a valósághoz és a történetekhez, a köztük lévő összefüggésekhez?”. Ebben a regényben szinte minden szereplő és tevékenységük, munkájuk csak nagyon gyakorlatias vagy csak nagyon irreális. Az élő embereknek egy történetben vagy történetekben kell élniük, beleértve a televízió, a mozi, a magazinok stb. által készített hétköznapi, üres vagy felszínes történeteket. Az emberek arra kényszerülnek, hogy olyan hétköznapi történeteket kövessenek nyomon, mint például: “Továbbra is egy nagy és stabil vállalatnál kell dolgozni”, “Középkorúságig kell házasodni” vagy “Ebben a valóságos világban (és annak történetében vagy egy nemzet nagy elbeszélésében) kell élni”. Vannak, akik bezárkóznak az álomtörténeteikbe vagy saját mikrokozmoszukba. Ez a kérdés és a probléma magának Murakaminak mint regényírónak is. Ennek a regénynek a konklúziója és következménye az, hogy véget vetett vagy elzárkózott…

A Covid-19 világjárványról szóló ügyek világossá tették, hogy szakadékok vannak egy nemzet nagy elbeszélése és az egyéni valóságok, az adminisztrátorok és a szakemberek, a szabályok és a gyakorlatok, a diákok és a felnőttek, a betegek és a nem betegek között. Murakami tehát az utószóban megemlítette a Covid-19 pandemin-t, és ezt a regényt bizonyára befolyásolták a dolgok.

A Japánban történt események, például a 2008-as akihabarai mészárlás, a kiotói animációs gyújtogatás és stúdió elleni támadás, Shinzo Abe meggyilkolása, ezeket a történet problémájának kell okoznia. Sok összetett dolognak sok oka volt, de a történet problémája hatalmas. Azt hiszem, ezek a bűnözők nem tudnak megbirkózni a történeteikkel, a történetekkel, amelyeket követtek, amelyeket kénytelenek voltak követni, vagy amelyeket el akartak hinni. És a valóság és a történet vagy történetek közötti kapcsolatok nem megfelelőek, ezért mindegyikük bűncselekményt követett el. Nem tudnak helyesen megbirkózni egy olyan történettel, amelyet ők maguk vagy más(ok) alkottak, és a gyilkosság elkövetésének okai valótlanok, triviálisak és következetlenek.

A város falának az emberek kollektív elméjének héja kell lennie. És a Városban élő emberek nem rendelkeznek az elme burokával, de nem volt az idő folyása és előrehaladása, és nem voltak összetett társadalmi kötelességek és felelősségek. Csak egyszerű saját kötelességeiket végezték. Úgy néznek ki, mint a Mennyország lakói, de úgy is néznek ki, mint a fogoly. Azonban a börtönben töltött élet talán a legnagyszerűbb, legszabályosabb, legstabilabb, legtisztább és legboldogabb életforma a Földön… ?

Ez a regény az egyik legkedvesebb Murakami-regényem, egyenrangú a Vadjuhászattal, a Keménykötésű Csodaország és a világvége, a Tánc, tánc, tánc és a Kafka Tamura szerepével a Kafka a partonban. Egy nagyszerű regényt olvastam, ami újonnan jelent meg, hosszú idő óta először. Ez egy remekmű a 21. század és a filozófiai fantasztikus nagy elbeszélés saját józan ész, az élet értelme, a szerelem és a szeretet és az együttérzés és az igazság, hogy akartam olvasni. Vannak Murakami tele van szeretet könyvtár, könyvek, olvasás, írás, történetek és az irodalom.

Ezzel a regény Murakami pompásan sikerül létrehozni és felállítani az ideális hely és világ, vagy két örök utópiák, mint a mennyország. Olyan édes, értékes és tiszta… De az elbeszélő…

Related Posts and Pages

Works of / Œuvres de/ Werke vonHaruki Murakami

Literature / littérature / Literatur Page

Információk a könyvről

Haruki Murakami 14. regénye 2023. április 13-án jelent meg Japánban. A cím megegyezik “A város és bizonytalan falai” című regényével, amely 1980-ban jelent meg a “Bungakukai” japán magazinban. De visszautasította, és az elutasított regény motívumának és történetének egy részét (részeit) átvette a “Kemény-főzetű Csodaország és a világ vége” című regény “A világ vége” című kötetébe.

Forma, stílus és szerkezet

Három fejezetből álló, 661 oldalas hosszú regény, 70 rövid szakaszból áll. Gabriel García Márquez “Szerelem a kolera idején” (1985) című művét írja le referenciaként.

A mű háttere és szerzője

Összefoglaló szinopszis

Az egyes fejezetek összefoglalása

Vázlat

Idővonal

1. fejezet

Az elbeszélő és egy lány találkoztak, tavaly ősszel a “Középiskolás diák esszéverseny” fogadásán. És levélben leveleztek egymással. (2, 4)

Havonta egyszer-kétszer randevúztak. (2)

A lány hosszú levelet küldött neki, és egy furcsa álomról tett vallomást. (8)

Májusban randevúztak, és nagyon hosszú sétát tettek. (11) A lány ontotta, és azt mondta, hogy a szíve csak néha merevedett meg. És azt mondta, hogy az anyaga egy távoli városban él és egy teljesen más életet töltött. (13)

Az elbeszélőt a lány tájékoztatta a városról. (1)

A nyár folyamán lelkesen beszélgettek a Városról. (15)

Egy őszi időpontban a lány levele megszakadt. De ő továbbra is küldött leveleket. (15)

Télen kapta meg a nagyon hosszú és utolsó levelet a lánytól. Később elolvasta a levelet. Ebben bevallotta, hogy ő csak egy árnyék volt anyag nélkül, a Városban élt, mire három éves lett, ő pedig erre a világra hajtott. (17)

Továbbra is küldött leveleket és telefonon hívta, de nem kapott választ a lánytól. Nem hallott róla, amikor megkapta az utolsó levelet. (19)

A következő év februárjában letette a felvételi vizsgát egy tokiói magánegyetemre, majd Tokióba költözött. (19)

A nyári szünetben hazajött, és meglátogatta a lány házát, de ott volt egy ajtótábla, ami más volt, mint a neve. (19)

Eltelt egy év, és 18 éves lett, de még mindig várakozott. (21)

20 éves kora körül ébredt rá, hogy tisztességes életet kell élnie, akkor barátokat szerzett és egy új barátnőt. Az érettségi után egy könyvügynökségnél kapott munkát. (23)

Hosszú idő telt el (miután 45 éves lett), amikor felébredt, egy lyukban volt égő dádák között. (23)

Az elbeszélő belépett a Városba, árnyékát a kapuőrre hagyta, és a szemét az őr kivájta, hogy álomolvasóvá váljon. (9)

Az elbeszélő a Város könyvtárában találkozott a lánnyal. De a lány azt mondta, hogy még soha nem találkozott vele. (5)

Az elbeszélő a könyvtárban kezdett álomolvasással foglalkozni, és a könyvtár könyvtárosaként beszélgetett a lánnyal. (7) Minden nap elment a könyvtárba és álomolvasást végzett. Az ősz folyamán rendszeresen folytatja. (9)

Az időtöltés során az elbeszélő elkezdte elkészíteni a Város térképét, és ez két hétig folytatódott. (12)

Magas lázban szenvedett. Egy idős férfi ápolta. (12)

Eljött a tél, az elbeszélő felkereste az árnyak helyét, hogy megnézze az árnyékát. (14)

Az elbeszélő és a lány meglátogatták a kötvényt a város déli végén. (16)

Az elbeszélő árnyéka rossz állapotban volt, ezért az elbeszélő meglátogatta. És az árnyék követelte, hogy menjen ki a Városból, és egy héten belül csatlakozzon hozzá, majd azt mondta a lánynak, hogy a Városban nem volt igazi anyag, ő a külvilágban volt az igazi. (16)

A könyvtárban azt mondta, hogy az árnyékom elkezdett elmenni hozzá. De ő azt mondta, hogy ő nem tudott az árnyékról, mert három éves korában kihúzták az árnyékot, és soha többé nem találkozott vele. (18)

Az elbeszélő elmondta a lánynak, hogy el fog menni a Városból, és a külvilágban találkozott az árnyékával. (22)

Egy hóeséses napon elhatározta, hogy kimegy a Városból, meglátogatta az árnyékának szobáját, fogott egy régi kürtöt, és elindult, hogy felmásszon a déli dombra. De a fal megmozdult és útjukba sandított, és a fal azt mondta, hogy szavakkal nem tudnak átmenni a falon. Akkor a falnak rohant a tanácsok által az árnyék, és átment a falon. (24) De az elbeszélő azt mondta az árnyékának, hogy még nem mehet ki a Városból, és úgy döntött, hogy a Városban pihen, hogy álomolvasást végezzen, beleértve a lány régi álmát is. Az árnyék egyedül ment a külvilágba. (25, 26)

2. fejezet

Ebben a való világban az elbeszélő felidézte a Városban szerzett élményeit. Mindennap bemegy az irodába, és rendszeresen dolgozik, mint egy szokásos, nem specifikus ember. (27)

Úgy döntött, hogy felmond a munkahelyén, hogy elgondolkodjon a Városban szerzett élményeken. Egy ideig a megtakarítás mellett töltötte az életét. (27)

Régóta álmodott egy kis könyvtárról a helyi városban. Az álomban a könyvtár recepciósaként dolgozott. Egy sötétkék barettet látott az íróasztala végében. Amikor felébredt, leírta az álom tartalmát, és elhatározta, hogy bármelyik könyvtárban bármilyen munkát el fog vállalni. (28)

Megkérte egy könyvügynökség volt munkatársát, Ohkit, aki könyvtárakért felelt, hogy keressen munkát könyvtárakban. Egy hét múlva Ohki azt válaszolta, hogy talált munkát, és egy helyi kisváros egyik könyvtárába fog menni egy olyan napon, amely az elbeszélőnek megfelel. (29)

Egy hétvégén az elbeszélő és Ohki meglátogatták Fukushima városát, amelyben a kis könyvtár létezett. (30)

Az elbeszélő elment a könyvtárba, és interjút készített a főkönyvtárossal, Tatsuya Koyasuval. Ő pedig elmondta, hogy valójában már nyugdíjba ment, a pozíció üres volt, és keresett valakit, aki átveszi a munkáját. (30)

Elkezdett dolgozni a Z Városi Könyvtárban, mint főkönyvtáros, Soeda könyvtáros segítségével, és összebarátkozott a részmunkaidős dolgozó hölgyekkel. (31)

Eljött a tél. Koyasu úr megmutatta az elbeszélőnek a könyvtárban lévő titkos helyét a félig a föld alatt és a mélyben. (34)

A mélyben lévő szobába költöztette át az irodáját. Amikor Koyasu meglátogatta a szobát, érezte és felismerte, hogy a valóság és az alter világ közötti határ, és az idő áramlása megszakadt. (35)

Egy mély téli napon Koyasu úr a mélyben lévő szobába hívta az elbeszélőt. És Koyasu tett vallomást, hogy ő egy ember volt, nem volt árnyéka, nem volt teste ebben a világban, és ő volt a tudatának létezése vagy egy szellem, és már eltávozott. (37)

Az elbeszélő Koyasuról beszélgetett Soedával. Azt mondta, tudta, hogy Koyasu már elhunyt, és csak ő és az elbeszélő láthatják Koyasut. (38)

Egy fiú született, akit “Shin”-nek (Erdő) neveztek el. Nagyon boldog gyermekkort küldött a szülei szeretete. De amikor 5 éves volt, biciklizett, és egy autóbalesetben elhunyt. (40)

Egy június végi vasárnap hat óra előtt Koyasu felesége eltűnt, és önpusztítást követett el azzal, hogy egy folyóba vetette magát. (Az időpont 30 évvel korábban volt.) (40)

Az önpusztítás után elkezdett különcködni, például barettet és szoknyát viselni. (40)

Amikor 65 éves volt, újjáépített egy könyvtárat a szeszgyárából. (40)

(…)

Cselekmény(ek) és epizódok

A. Kamaszkor a lánnyal ebben a való világban (1. fejezet)

B. Idő a városban (1. fejezet)

C. Középkorú évek a Városból való visszatérés után, a Z Városi Könyvtár főkönyvtárosának munkája (2. fejezet)

(…)

Karakterek

Narrátor – 17 éves fiú. A való világban egy nyugodt külvárosi kerületben élt a tenger mellett, és egy állami gimnázium harmadik osztályos tanulója volt. Barátnőjével havonta egyszer-kétszer találkoztak, randevúztak. (2) Az apja egy gyógyszergyárban dolgozott. Az édesanyja pedig háziasszony volt. (4, 23. o.) Szerette a könyvtárakat és egyedül olvasni a könyveket. (4, 23-24. o.) Az egyetlen álomolvasó a városban, és a munkája kizárólag az álomolvasás. (7, p. 39 – 40)

A lány ebben a világban (te, barátnő ?) – 16 éves lány a Város könyvtárában dolgozott 17:00-tól kb. 22:00-ig. (1) A való világban élt a hely sem messze az elbeszélőtől, a távolság 90 percbe kerül vonattal. Egy lányoknak szóló magángimnázium gimnazistája volt. (2) Az apja helyi közalkalmazott volt, és egy előkészítő iskola irodai alkalmazottja. Az édesanyja pedig rákban hunyt el, amikor a lány hároméves volt. (4) Bevallotta, hogy ő csak egy árnyék, tartalom nélkül. (17)

A lány a városban – A lány a városi könyvtárban dolgozott. A lány szelleme lehetett, de nem rendelkezett tudással vagy emlékkel erről a világról. A lány a Városban azt mondta, hogy a Városban született, és soha nem ment ki onnan. Biztosan alter személy volt, vagy volt egy alter szelleme. (7, 42. o.) Azt mondta, hogy nem tudott a saját árnyékáról, mert az árnyékát hároméves korában kihúzta magából, és soha többé nem találkozott vele. (18, 137-138. oldal)

Kapuőr (3- ) – A nagydarab ember hűséges volt a munkájához.

A kislány húga – Hat évvel fiatalabb volt, mint a kislány. (4, 23. o.)

Az anyai nagymama – Az egyetlen ember, akinek a lány meg tudja nyitni a szívét. (4, p. 23)

A lány anyósa (4)

Egy öregember (12, 81. oldal – ) Egy volt katona, ápolta az elbeszélőt, amikor magas lázban szenvedett.

2. fejezet

Ohki (28, 200. oldal ; 29. oldal) Az elbeszélő fiatalabb kollégája egy könyvügynökségnél.

Soeda – Harmincas évei közepén járó hölgy, a naganói Z városi könyvtár egyetlen könyvtárosa, szelíd arcú, vékony, 160 cm magas. A Z Városi Könyvtár forgópontja, a könyvtárat az ő képességei alapján lehet aktiválni. (30, pp. 214 – )

Tatsuya Koyasu (30, pp. 216 – ) – A Z Városi Könyvtár főkönyvtárosa. Egy kövér középkorú férfi. De tény, hogy már nyugdíjba ment, pihentette a könyvtárat, hogy átadja a munkáját valakinek. Sötétkék barettet és szoknyát viselt. Gazdag szeszgyáros családból származott. Egy tokiói magánegyetemre iratkozott be, és a szakterülete a közgazdaságtan volt, hogy a családi vállalkozását sikerre vigye, de valójában irodalomból akart szakosodni. A diploma megszerzése után stabil, de unalmas életet élt a szeszgyár vezetésével, és regényt akart írni, de nem sikerült. Amikor 35 éves volt, összejött egy nővel, majd “látogató házasság” formájában összeházasodtak. Amikor 40 éves volt, megszületett a gyermekük, akit Shin (Forest) névre kereszteltek. De a gyermek 5 éves korában közlekedési balesetben meghalt. A felesége egy időre öngyilkos lett, majd fokozatosan különcködni kezdett, például szoknyát és barettet viselt. 65 éves korában a szeszgyárából könyvtárat épített, és főkönyvtárosként vezette a (lényegében magán)könyvtárat.

Komatsu – Z város kis- és középkorú, társasági életet nem ismerő lakásügynökségi embere. (31, 226-228. o.)

Részmunkaidős munkás hölgyek (31, 230. o. – )

Soeda férje – A város egyik állami általános iskolájának tanára. (32, p. 327)

Koyasu úr felesége (39, 315. o. -) Koyasunál 10 évvel fiatalabb nő, amikor Koyasu 35 éves volt, “látogató házasságként” házasodtak össze. Tokióból minden pénteken meglátogatta és megszállt Koyasu fukusimai házában. Amikor 40 éves volt, született egy testvérük. (39)

Shin Koyasu – Koyasu úr és felesége gyermeke akkor született, amikor Koyasu 40 éves volt. Koyasu úr a Shin (erdő) nevet adta neki. Nagyon boldog gyermekkort küldött szülei szeretete. De amikor 5 éves volt, biciklizett, és egy autóbalesetben elhunyt. (40, pp. 323 – 327)

(…)

Csoportok

Helyszínek (állam, prefektúra, város, település)

Helyi város

A város – A városról egy barátnő tájékoztat, amelyet a vámfal zár körül. A Városba való belépéshez különleges feltételekkel kell rendelkezni. (1) Az elbeszélő és a lány titkos elméjének helye (4, 27. o.) Valaha virágzott, de tönkrement. (12) A Városban élők nem mehetnek ki onnan, csak kötelességből. És az emberek a kézműves negyed és a lakónegyed között nem látogatták egymást. A Cityben nincs áram és gáz. A lány gyerekkorában ott lakott, de az igazi anyaga még mindig ott élt. (15, 108-11. o.) Az elbeszélő árnyéka szerint a Várost az elbeszélő és a képzelete teremtette és tartotta fenn. (20, 146. o.) És az elbeszélő azt mondta, hogy a Városnak az árnyék országának kell lennie. (20, 147. o.) És az árnyék azt mondta, hogy az embereknek a Városban nem kellene tudniuk, hogy ők árnyak. ; Az árnyék azt mondta, hogy ennek a Városnak sok ellentmondása van az eredetétől kezdve. Az ellentmondások és funkciók (fenevadak, álomolvasás stb.) feloldására néhány eszközt állítottak be szabályként. És a Város egy nagyon technikai és mesterséges hely volt. (25, 176-177. o.)

A valóságos világ (ez a világ)

Tokió (19 – )

Z Town – A hely, ahol a könyvtár létezik(-ed). Egy helyi kisváros a hegyekben, Fukusima prefektúrában, Tohoku régióban. Tokióból kell odalátogatni, bár Kohriyama a Hohoku Bullet Train vonattal, és bár Aizu-Wakamatsu vonattal, majd átszállással a helyi vonattal. (30 -)

(…)

Helyek (szoba, üzlet, iskola, közterület, állomás)

1. fejezet

Liberary of the City – Egy nem meghatározott régi kőház, kitette a “16” számú táblát, és a faajtó nagyon nehéz volt. Az első szoba 5 négyzetméteres, szerény és kopottas, a hátsó szoba majdnem ugyanilyen, és volt egy ajtaja a veremre. (5, 28-29. o.) A városi könyvtár régi álmokat tartogat, könyvek helyett. (39. o.) Szerintem a hely olyan, mint a kereszténység szent helye.

Központi tér

Kapu – A Város egyetlen falkapuja.

Öntöde

A vadállatok helye – (20. o.)

Kézműves negyed (9., 59-60. o.) – Ott van a lány otthona.

Lakónegyed (10., 61. o.) – A városrész korábban a Város köztisztviselőinek és katonáinak lakónegyede volt, de rommá vált. Az elbeszélőt egy kis és egyszerű szobában tartották a kerületben.

A hely, ahol az árnyék élt – A hely a Város és a külvilág közötti köztes térben volt. (14, p. 103)

A kötés – A Város déli végénél alakult ki a Város folyójának furcsa kötése.(16, 117. o.)

2. fejezet

A Z Városi Könyvtár – Egy józan, kétszintes faépület a Tohoku régió hegyei között, régi volt, de nemrég felújították. A ház korábban egy szeszgyártó üzemi lakása volt. (30, 212-213. o.) Lényegében a könyvtár Koyasu úr magánbirtoka volt. (39, pp. 309 – )

Egy 50 éves faház (31, 226. o. – ) – A ház Z városban, ahová az elbeszélő költözött és ahol lakott.

A könyvtár mélyén lévő szoba (34, pp. 258 -) – Volt egy fakályha ugyanaz a fakályha izgatott a városban. (34, p. 261)

(…)

Kulcselemek, kulcsszavak és kulcskifejezések

Árnyék (1, 8, 9) – A városban élő embereknek nem volt árnyékuk. A Városba nem lehet belépni, az ember a saját árnyékát követi. Az elbeszélő elvette az árnyékát, és meghagyta az árnyékát a kapuőrnek, majd az árnyékát kis munkák at ki a falból. (9, 55. o.) A lány azt mondta, néha úgy érezte, hogy valaminek az árnyéka.

A fal (1 – ) – A magas és nagyon erős fal veszi körül a várost. A kapuőr azt mondta: “Ha van tökéletes dolog a világon, akkor az csak ez a fal lehet”. És ezt nem csinálta senki, már eleve létezett. (7, 37. o.) Nyolc méter magas. (15, 108. o.)

Szörnyek (3 – ) – Titokzatos bestiák élnek a Városban ; Az árnyék szerint a Város potenciális negatív energiájának leadására szolgálnak.

Kürt (3) – Egy eszköz, amellyel a fenevadakat a kapuhoz hívják.

A kapu (3 – )

Macska (4 – )

Olvasókönyvek (4 – )

Nehéz kabát (5 – )

Régi álom (5, 30. o. – ) – Az árnyék azt mondta az elbeszélőnek, hogy a régi álmok egyfajta mentális visszhangok maradtak a fő testek hajtották kifelé.

Álomolvasó (5, 30. o. – )

Mélyzöld szemüveg (5, 30. o. – )

Gyógytea (5, 31. o. – 32. o.) – Az álomolvasó(k) különleges itala.

Levelek (4., 6.) – Az elbeszélő és a lány a való világban leveleztek egymással. Levelei konkrét valós dolgokat írtak, a lány levelei viszont homályos belső dolgokat. A lány megírta az álmát, amit látott. Megpróbálta megírni az álmát, de nem sikerült.

“Ez a világ” (6, 36. o.)

Régi álmok – A Város könyvtára régi álmokat tartogat. Alakjuk olyan, mint egy tojás, felületük kemény és sima, mint a márványkő. (7, 38. – 39. o.) A régi álmok nem voltak egyértelműek, nem következetesek, “kaotikus mikrokozmoszok” és “maradványok gyülekezetei”.

A lány különös álma (8, 52. o.)

Örökkévaló (11., 66. – 67. oldal)

A város térképe (12, 75. o. – 75. o.) Az elbeszélő saját akaratából és kíváncsiságából elkezdte elkészíteni a város térképét. Először a falat követte, hogy megismerje a Város körvonalainak alakját.

Kíváncsiság (12, 77. oldal -)

“A szívem csak néha merevedik meg”. (13, p. 87)

“A szívem és a testem bizonyos mértékben elvált egymástól.” (13, p. 93)

Álomolvasás – Az álomolvasás az a cselekedet, hogy az ember csak a régi álmokat látja és érzi. Az elbeszélő mindennap három régi álmot olvasott, és az olvasás elmúlásának érzését kapta. (14, 98. – 99. o.) Az álomolvasás a szellemek vagy/és az anyagok mentális visszhangjának lecsillapítására szolgáló módszer lehet ; Az álomolvasás olyan cselekedet, amellyel egy régi álmot vagy szellemet szabadítanak ki a burokból. (26, p. 181)

“A test szentély, amelyben a szellem él”. – A kapuőr mondása. (14, p. 107)

Témapark (16, 128. o.)

A pszichológiai bezártság mint félelem – Az árnyék szava. (25, p. 176)

2. fejezet

“Valóságunk több útra szétválva halad előre minden egyes belső oldalunkon”. – Az elbeszélő monológja a 2. fejezet elején. (27, 186. o.)

Sötétkék barett (28, 195. o. ; 30, 219-224. o. ; 40, 338-339. o.) – Egy sötétkék barettet látott az elbeszélő egy hosszú álomban, majd megalapította a főkönyvtáros loon a Z?? Városi Könyvtárban. A barett Tatsuya Koyasu tulajdona. Egy unokahúga vette Párizsban egy utazás során.

Szoknya (32, 231-232. oldal ; 40, 338-339. oldal) – Koyasu úr elkezdett barettet és szoknyát viselni, miután a felesége öngyilkosságot követett el és elhunyt.

Fekete tea (32., 233. o. – )

Nagy öreg kút (33., 251. o.)

12 kulcs (34, 260. o.)

Régi fatüzelésű kályha – Ugyanolyan volt, mint a városban. (34, p. 261)

Koyasu órája (35, 273. o.) – Az órájának megvolt a számlapja, de nem volt rajta mutató.

Agy, fizikai test és szellem (36, 292. o.)

Szent Biblia (38., 302-303. o.)

(…)

Kulturális dolgok ebben a regényben

Zene

Lenyűgöző jelenetek és fontos leírások

Rejtvények, rejtélyek és kérdések

Gondolatok és filozófia

Értelmezések, elemzések és jegyzetek

A városnak azonosnak kell lennie a “Kemény-csavaros Csodaország és a világvége” “Világvége” című művével. A Városról szóló cselekmény az 1. fejezetben majdnem ugyanaz, mint “A világ vége”.

A könyvtár és a könyvek olvasásának (vagy az álomnak) a motívuma pedig a “Kafka a parton”-ra hasonlít.

A Városról szóló történet első része majdnem ugyanaz, mint “A világ vége”. De a valódi világ vagy “e világ” története teljesen más.

A fejezetek leírásában az elbeszélő a Városban a “WATASHI” japán névmást használja, a való világban viszont a “BOKU” névmást.

A Z Városi Könyvtár főkönyvtárosának munkája magányos munka, és Soedán és Yoyasun kívül senkivel sem áll kapcsolatban. Tehát egyenlő az álomolvasó munkájával.

Következtetés

Szerintem ez a regény élénken ötvözi a városi kalandregények (“A keménykötésű Csodaország és a világvége” “Tánc, tánc, tánc” és “Kafka a parton”) és a romantikus regények (“Norvég erdő” és “Szputnyik kedvesem”) egy másik, egyedi stílusú regényét. Irodalmi pályafutásának egyik legnagyobb gyümölcse.

A regény egész mondanivalója arról szól, hogyan birkózunk meg a valósággal és/vagy a történetekkel.

Details of the Book

The City and Its Uncertain Walls
Haruki Murakami
Shinchosha, Tokyo, Japan, 13 April 2023
672 pages, JPY 2970
ISBN: 978-4103534372

Related Posts and Pages

-Symmary Synopsis & Book Review | The City and Its Uncertain Walls

Timeline of Haruki Murakami

Works of Haruki Murakami

Literature / littérature / Literatur Page